kekszet meg kétszersültet reggeliztem, hogy ne kelljen pékségbe menni.
(ez örök szenvedés, tegnapra megint rámpenészedett a kenyér, pedig máig ki kellett volna tartson. de pont ilyen szitukra találták ki az előre gyártott kis kétszersülteket, és ha műkaja, ha nem, volt belőle vacsim is. mostantól mindig lesz itthon.)
különben néztem egy szimpatikus kifli receptet, de ma mégse állok neki, nem érzem a lelkierőt. (se.) az a furi, hogy bár nem értek én ehhez, néha rámtör a vágy kipróbálni dolgokat. egyszer például mákos hókifliből gyártottam ipari mennyiséget csak úgy, és bár a végefele nagyon anyáztam, isteni lett. ketten két nap alatt elkoptattuk. azóta is bánom, hogy nem írtam fel a hogyant, mert vagy hat receptből ollóztam össze, miután kiolvastam az interneten fellelhető összeset.
takarítás közepén vagyok amúgy, mindjárt hozom a porszívót, aztán már csak teregetés, pakolászás, mosogatás, bolt, és erőnléttől függően gombás-csirkés tészta lesz almás sütivel - vagy rántotta.
az enerváltság most legitim, főleg, hogy éjjel keltett a kis vörös. előtte végig dolgoztam álmomban, és szarul voltam, és panaszkodtam a srácoknak, hogy szarul vagyok... jó volt arra kelni, hogy tényleg.
valahogy tudtam, hogy ez lesz, csak tévedtem egy napot.
kettővel ezelőtt este jött meg, utána késő este... ahhoz képest, hogy nincs stabil rendszer az életemben, kb 2, 2 és fél órákkal tolódott mindig kèsőbbre. vicces.
volt egyszer fél év, mikor mindig elsején jött meg, azt nagyon szerettem.
ezt az éjszaka ébresztőst nem annyira, mert olyankor már fullra jár a fájdalom, mire, és kuporoghatok vinnyogva a takaró alatt, míg hatnak a gyógyszerek.
az hagyján, hogy a nőkből rendszeresen ömlik a vér és sokan gyengék, rosszkedvűek hozzá, esetleg olyan velejárói vannak, amivel mások orvoshoz mennek (migrén, hányás, fosás, tartós hőemelkedés, mittudomén), de ez a kiszámíthatatlanság... havi egy hét, a legszebb éveinkből, amikor tulajdonképp betegnek érezzük magunkat. és még csak nem is mindig akkor, amikorra várjuk. (pl hogy lehet így esküvőt szervezni? egy év alatt pont annyit csúszik, hogy esélytelen belőni, úgy végigcsinálni a napot meg, hogy élni sincs kedved... hát...) és közben meg mindennek mennie kell ugyanúgy, mintha mi sem törtènt volna...
azért nem valami fair..
na mindegy, megyek menstruálok tovább szép csendben.
Nem nézeted meg magad egy nőgyógyásszal? Azért a takaró alatt vinnyogós fájdalom nem normális, simán lehet, hogy van valami kis gyulladásod, ami szívat feleslegesen. Nem tudom, hogy gyógyszert szedsz-e, de csomó esetben az is segít: kevésbé erős a fájdalom és a napok száma is csökken.
VálaszTörlésa nőgyógyász széttárta a kezét és közölte, hogy szüljön, az általában segít.. a többi meg, hogy hát ez ezzel jár.
Törlésgyógyszert amúgy nem merek, mert túl sok mellékhatásról hallottam a környezetemből :( annyit meg nem ér.
de köszönöm az ötletet :)
amúgy ez csak velem van, hogy félek a trombózistól, meg a mindenféle izéktől, és úgy is van már elég fizikális nyűgöm, ezért nem merem bevállalni?
VálaszTörléspedig annyival kényelmesebbnek hangzik, sokszor majdnem elcsábultam, de aztán mégsem...
én nem vagyok orvos, de mondjuk jótanácsként kezdeném azzal, hogy azt a dokit, aki széttárta a kezét és azt sikerült mondani, hogy szüljél, azt mondjuk lazán otthagynám. kezdésnek, mert felbasz, ha valaki nem konstruktív.
Törlésa mellékhatásoktól való félelem jogos, de mondjuk egy alapos doki nem úgy ír fel gyógyszert, hogy "tessék, ez jó lesz, csak menjen már innen, 15000"; hanem kikérdez, megvizsgál, csináltat vérképet, etc, és a begyűjtött infó alapján kitalálja a neked legjobbat ÉS ha az valamiért nemjó (szarul vagy tőle, émelyegsz, pecsételsz, x) akkor megintcsak nem elküld a fenébe, hanem kitalál mást.
én tizensok évig szedtem, és 2 jó hatását élveztem: elmúltak a ragyáim (17-18 évesen ez volt a fő cél), beállt a mensim 4 naposra, és alig-alig fájt pár órát az első nap. hosszú volt az út, mert nekem is egy hetes volt kb előtte, és volt hogy olyan görcseim voltak, hogy anyu injekciózott fel, mert elájultam a konyhában (úgy, hogy nem vagyok ájulós semmitől)
sztem érdemes utánajárni, meg kísérletezni, veszítenivalód nincs: max nem válik be a gyógyszer, és abbahagyod; akkor maradnak az egyhetes vérzések fájdalommal :(; de legalább megpróbáltad!