jelentem

egyfelől úgy érzem, hogy itten legfőképp a szenvedélyes vágy hiányzik a pasimból. minden abból fakad, hogy nem akar eléggé engem, nem vágyik eléggé utánam, velem lenni. (hogy én nem tudom ezt fixen kihozni belőle, csak a helyzet okozza, ő mindig ilyen vagy pont hogy ez a normális, azt már nem tudom. de erre most nem pazarolnék több szót.)

a másik, hogy ez a betegszabi nagyon rosszat tett nekem. teljesen üresnek és használhatatlannak érzem az életem. pedig amúgy nem tűnik annak, de most volt egy rakás szabadidőm, amivel az égvilágon semmit se tudtam kezdeni. és brutál magányosnak is éreztem magam. olyan volt, hogy minek is csináljak bármit, ha egyszer nincs értelme. tisztára bedepiztem.

nagyon ijesztő volt ez az egész.

holnap már munka, akkor meg az lesz a bajom, mert az meg a ló túloldala lesz - viszont basszus, elő kéne szedni az olyan aktív elfoglaltságaimat, amikhez ki kell mozdulni, mert már megesz a fene. 

(csak én olyanokat nem nagyon szoktam volt csinálni. mondjuk mehetnék edzésre. úgyis meg akartam nézni a nemtudommilyen kiállítást... sétálni is kéne, csak úgy. franc.

ez a rossz... elkezdeni feltölteni az életem dolgokkal. mikor már egész jól megy, akkor nem fog ilyen fejtörést okozni, tudom... de a semmiből jövök, és még mindig csak a mindenmás küszöbén állok, még mindig nem tudom elképzelni, mi a frászt kezd az ember magával egyedül outdoor jelleggel... olyan, mint letenni a cigit. rém egyszerű, csak éppen mégse sikerül.

meg lusta is vagyok.

na jó, meg tényleg beteg voltam. úgy értem, tényleg-tényleg, és fertőző is és taknyos és egyfolytában köhögtem.)

eszemben sincs a pasitól várni, hogy szórakoztasson. szóval össze kell kapnom magam, de sürgősen.

a napokban különben jártam a családomnál, kicsit, ahol kiderült, hogy egyszerre menstruáltunk a hugaimmal. ez volt a legnagyobb hír, ne röhögjetek. (de nekem már elmúlt, öröm boldogság, szexuális élet...) 

vettem új ruhákat, egyszerű, laza alapdarabok, de imádom az összeset, véletlenül 25% kedvezmény volt rájuk, szóval. 

megköszöntöttem a pasimat, mert a héten van a szülinapja. (ehhez kitaláltam és megvettem a tárgyi dolgokat, és mivel az új ruhákkal is volt gondom, egy lyuk meg egy benézett méret, oda is visszarohangáltam, vagyis igen sokszor jártam boltokban.) 

a háziorvosom szerint az influenzám tankönyvi, a körmöm pedig nem gombás. (volt egy durva szívrohamszerű élmény: hogy van valami a lábkörmeimen, aminek nem szabadna. meg egy újabb, mikor kiművelődtem a körömgombát és gyógymódjait illetően.) 

meg a nemdohányzást gyakoroltam, azaz kapartam a falat, de a végén mindig újra rágyújtottam sajnos. (ezzel nagyon sok idő és energia elment...) nem baj, tényleg ez kell nekem, valahogy rá fogom venni magam, csak az első pár nap nehéz. (aztán még három hétig nagyon figyelni kell.)

átnéztem még a külső vinyómat, és hát katasztrófa. sok órányi közös munka vár ránk, míg a dolgok átláthatóan a helyükre kerülnek...

tegnap délutánra azt terveztem, hogy első körben nekiugrok a fotóimnak*, míg a pasi tanul, de helyette elvitt moziba. megnéztük a Deadpoolt - mindenki menjen el rá, nagyon klassz! 

például az ilyenek miatt is szeretem. nem járunk moziba, most voltunk másodszor. de úgy érezte, hogy ezt most megéri - és valóban, mindkettőnknél nagyon betalált. szóval hogy az ízlése, meg a random ötletei...

mondjuk a film előtt elmentünk turkálni, mert akció volt és nadrágot akart, én meg vettem egy indokolatlan óriáspulcsit. erről maximálisan ő tehet. (sikerült egy sosem hordott kötött darabot kifogni, ezerkettőötvenért. nagyon bűntudatom van, de wow.)

az idő pedig... ti is láttátok? éreztétek? annyira tavasz volt... annyira jó. 

legyen most már mindig!

ja, meg vannak molylepkéink. na azok ne legyenek többet. legyen a molylepkék helyett is napsütés!

*minek is vannak még olyan ruhátlan képeim, amiket az ex csinált, meg ő mindenféle pózban egy szál gatyában, sokszor duplikálva?! és az exmacskámról se kell ezer fénykép, bármilyen cukker volt is.