hát gyerekek... itt ülök egy hosszúlépés fölött, és próbálok magamhoz térni...
az hagyján, hogy befutott egy szupertitkos esemény, de annyira titkos, hogy az őrség még annyit se tudott róla, mint én, mikor megjelentek előttem a szervezők, hogy akkor jöttek... (se kontakt személy, se semmi, imádom...) de hogy az emberek nem értik, amit magyarázok, se ami ki van írva...
pölö szerintük jó ötlet átbújni egy lezárt sorompó alatt, miközben a kezükben van az ajtónyitó kártya, nálam meg a sorompónyitó gomb, és az épületet fegyveres őrök védik... nem találok szavakat.
emellett majdnem az összes belépőnk kipörgött, ami még sosem.
ez a nap háromkávés volt. közben már az első se segített semmit (minden létező fronthatás lecsap, mint valami legyet), minden további csak megtolt a lejtmeneten. egész nap kérdezgették, mi a baj, pedig eskü azt hittem, mosolygok.
este pedig kiderült, csak úgy bónuszként, hogy nem bírok el három pasival. kettő oké, de ha hárman fognak közre...
minden váltás más, a mai banda kifejezetten nyers és extrán osztják egymást is... na most úgy zavarba hoztak, mint már... nem is tudom, mikor vörösödtem el utoljára a fejem búbjától a lábujjam hegyéig... talán ennyire soha.
nyers adok-kapok (ahogy apám mondta: én itt csak egy punci vagyok, gondolhatjátok, mi volt a téma), amiből két mondat után kapok lett, én meg jól (és hosszan) dugámba dőltem, mert ha egyszer egy üzlet beindul...
fel kell kötni a gatyát a következő alkalomra, mert így nem szeretek játszani.
a pasik nagyja évődik velem a melóban, ez egy ilyen hely, a saját osztályomon rajtam kívül 2 nő van, abból egy jócskán benne a korban, egy meg külön irodában, csak én dolgozom a frontvonalon... edződöm rendesen. de ezek nagyon húzgálják a cica bajszát, minden szavamra figyelnem kell, határt húzni, és ma, pont az uccsó, kínlódós fél órában, lefagyott aggyal találtak meg.
kegyelemdöfés, azt hiszem.
ezt a csatát elvesztettük. most kezdhetek velük mindent előlről...
bár egy punci mit panaszkodik, ugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése