tudom, hogy másra kéne most koncentrálnom, de elég nehézkesen megy... bármivel szüttyögök, közben rá gondolok.
és továbbra se tudok sírni.
és továbbra is folyton csak fáj, mintha kábé szakítottunk volna, pedig hivatalosan minden rendben. faszom.
hol vannak a rohadt könnyek, mikor kellenének?!
hol a józan én, aki ma már nem pörög ezen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése