(azt érzem, hátrál. csak basszus, az én pasim ne hátráljon már kifele a kapcsolatunkból... nem fér a fejembe, hogy ha nekem feltöltődés vele lenni, visszafele ő mért nem érzi ugyanezt? mit rontok el? lassan már szégyellem, hogy vágyom a közelségére... persze nekem is meg kell tanulnom visszafognom ezt, de ez akkor se normális...

valamit nagyon rosszul csinálunk, ha ő tőlem nem töltődik, nem? ha kötelezettségnek éli meg a találkozást, még ha végtelen fáradt is...

de erre nincs is mikor rákérdezni, mert az már lelkizés, az meg már feszkó, ahhoz ő most túl kimerült lesz...
ördögi kör, hogy törjelek meg?)