köbö olyanok derültek ki, hogy az én fejemben él egy kép arról, milyen, ha egy férfi szeret.
ez a netről és mások sztorijaiból lett összeollózva, tapasztalatok híján.
tehát ez nem túl személyreszabott.
mivel ő speciel nem ilyen, nyilván folyvást arra jutok, hogy ácsi, engem itten nem szeretnek.
kiderült, hogy továbbra is, és legjobban a szerelmetes szavakat hiányolom, mert az nem lehet, hogy ha valaki szeret valakit, akkor ennek ne akarjon rendszeresen (vagy legalább néha) hangot adni...
előállt az a vicces helyzet, hogy ezen elmosolyodott, majd magához húzott és hosszú, forró csókot váltott velem. de mondani nem mondott rá semmit.
(ezzel nem tudom, hogy békéljek meg. nálam alapértelmezés a verbális szeretgetés, és kifejezetten rosszul esik a hiánya, mindenféle hamis ideálképek nélkül is.)
valamint volt pár ágybeli dolog, amiben igazat adott.
továbbá én egy kényelmes lány vagyok, aki ilyenkor a szobában szeret ülni. persze, sétáljunk, kivéve, ha megvan/ fáj valamim/ fáradt vagyok/ rossz napom van/ szar az idő/ hideg van / hajat mostam/ éhes vagyok/ bénán öltöztem föl... neki meg motor van a seggében.
valamint sokkal kevesebbet bírok. simán pólóban-gatyában-papucsban jön ki cigizni, míg én veszem a télikabátom. pikk-pakk fölkel, míg én azt se tudom, hol vagyok, esetleg meg se moccantam az ébresztőre. hulla fáradtan is csak pörög, míg én olyankor ülök a padlón és meredten bámulok magam elé.
hangsúlyozta egy csomószor, hogy az számít, amit az ember tesz, nem amit mond, meg a kötelesség az első, meg csupa olyan, amit én ennél sokkal rugalmasabban kezelek (és akkor még finoman fogalmaztam...). persze, hogy számít, mit teszek, de nem lehetne, hogy már maga a szándék is értékelve legyen? jelenleg az a lány vagyok, aki próbál tenni dolgokat, de mondjuk még tízből csak kétszer sikerül. éppen igyekszem belejönni és fordítani az arányon, de hát, legyünk reálisak, azért az idő lesz.
ezektől csomószor kevésnek érzem magam.
meg a francos időhiány, a sok ingázás, hogy valamelyikünk mindig fáradt...
és igen, rossz napokon hat az is, hogy nem mutatott be a családjának, pedig ez spec nem is az én elvárásom, hanem anyám nyomaszt vele mindig. (és amúgy is, mikor?)
na mindegy.
jól esett kibeszélni végre magamból, kérdezni, válaszokat kapni, és felvilágosítani róla, hogy hiába várja tőlem a nagyon pörgős, feszes tempót, mert én nem olyan vagyok. ettől tökre megkönnyebbültem.
kifejezetten jót tett a hangulatnak.
aztán reggel óta nem jelentkezik és nem tudom elérni.
hát ez van.
(nem jellemző, szóval, remélem csak otthon hagyta a telefonját, vagy kicsit elvan magával, de majd fog...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése