fáradtság

az volt. nagy-nagy fáradtság. valóban úgy történt, ahogy jósoltam: mára lendültem bele.

még van egy kör ágyneműmosás (már nincs hova teregetni), meg a szobám egy csatatérre emlékeztet, de a kinti szekrényt teljesen kitakarítottam-átpakoltam például (lett egy rakás helyem). a maradék holmit majd jól cipős dobozokba dobálom, a szemetet meg zsákba, és mára köszönöm, ennyi.

azt mondjuk nem értem, hogy ha ünnepek előtt kitakarítottunk, aztán hazautaztunk a legutóbbi hétvégéig, honnan ez a sok kosz... de szerintem ráér már hétfőig. addig próbálom ignorálni, hogy zavar.

fájó szívvel leszedtem az ünnepi díszítést is.

meg kidobtam a halott növényem. (minden jószándék ellenére sikerült kinyírnom egy korallvirágot, pedig azok szívósak. állítólag. biztos érezte, hogy igazából nem szeretem, és el akarom passzolni másnak. (biztos. a folyondáros akármi viszont fél éve ül egy befőttesüvegnyi vízben, és köszöni jól van...))

jártak itt a tulajék, és megnézték végre a radiátorokat (tudniillik, egyik szobában sincs 20-nál több fok sose), holnapra szerveztek valami szerelőt.

a csövek melegek, de ennyi. (igen, idáig mi is eljutottunk.)

(ugyanitt hideg ingyen elvihető.)

cukilakótárssal cseverésztünk sokat-sokat, mindkét nap, az jó volt. kaptam tőle raffaellót, az is.

tegnap este negyven percet sikerült beszélgetnünk a pasival, úgy, hogy max tíznek tűnt (éljen a viber, így nem egy vagyon), mire ma random megjelent az ablakom alatt.

(ha nem látnátok az összefüggést, íme: említeni kell a legutóbbi szexet, meg az azelőttit, hogy mi volt benne a jó, meg mennyire, és el kell még hinteni később, hogy kívánjuk. egyből jobban hiányol majd, és nagyobb kedve lesz soron kívül találkozni.

a hétfő estémet is vele terveztem, ő viszont a keddet, amiből sikerült kihozni, hogy mégis áthívjon már hétfőre.

meg aztán keddre is, bár azon nem mesterkedtem.

igazából erre az összefüggésre csak ma jöttem rá én is, szóval amikor szexuális dolgokkal operálok, az mind őszinte, hátsó szándék nélkül, de bámulatos, milyen hatása van.

exnél nem működött sose, semmilyen formában.

őt meg nem vagyok hajlandó tudatosan manipulálni.

de azért wow.)

a mai megjelenése majdhogynem kínosabb volt, mint amennyire örömteli, mert 1: este, mikor beszéltünk, még azt terveztem, hogy korán fölkelek, de a nagyon hosszú, intenzív rémálmokkal teli éjszaka után semmi kedvem nem volt, így épp csak hogy felébredtem, mikor hívott, 2: szanaszéjjel volt minden dobálva, de szó szerint, még tőlem is szokatlan módon, plusz kivételesen nálam volt kiteregetve, 3: szőrösen, zsíros hajjal, fogmosás nélkül kellett kirohannom beengedni.

menthetetlennek tűnt a helyzet. persze muszáj volt benéznie a szobába, persze kiröhögött, persze jól szégyelltem is magam... (és jól eszembe jutott, hogy a szakításnál a fejemhez vágta, mennyire nem csinálok semmit a munkán és az alváson kívül, pedig őt úgy érdekelné, mi van még bennem...)

elsétáltunk kávézni, kicsit megszeretgettem, aztán próbáltam túltenni magam a megrázkódtatáson.

nagyon cuki, hogy bár nem pont erre járt, tett utána egy nagyobb kitérőt, csak hogy láthasson és meghívhasson egy kávéra,

de azért na.

persze a gesztustól odavagyok teljesen.