egy extrém hosszú, rázós back to the work napon vagyok túl, büszkén, de nyüsszögve.
este nem bírtam elaludni, reggel felkelni, elment az orrom előtt a troli, elment a metró is, megáztam, a kávécsináló ember a cukor mellé sanszosan bacikat is tett a jóreggelt kávémba, mára full bezsírosodott a hajam, és kipattogott az egész homlokom, amit nem tudok értelmezni, sőt, lehet, hogy a fejbőröm is (wtf), a barátnőm elhalasztotta a holnapi talinkat, a franciáknál megint lövöldöztek meg robbantottak, alulbecsültem az étvágyam, de sose volt időm úgyse enni, se telefonálni, a kajám belefolyt a vadiúj nagyi-szatyromba, megint, hülye kérdésekkel csesztetett a főnököm, beengedtem egy komplett szimfonikus zenekart, egyesével, teszem hozzá: megint, meg egy férfikórust is, aztán kifele is, természetesen, néniket kalauzoltam szakmai találkozóra, diákcsoportokat órára, idegeneket interjúra, cateringeseket meg fotósokat fogalmam sincs, hova, ha egy pillanatra felnyitottam a sorompót, máris besurrant valamelyik nagyember a hátam mögött, ami tilos, magyarázkodnom kellett, amiért újabb kávét akarok inni, levegőt akarok venni, szétfújta az agyam a szél, gondolkodtam az éjjeli rémálmaimon, aztán újra csak jöttek és hívtak és hoztak és mondták... és ronda, sárgyűjtő szőnyegpadlót kaptam így télire, meg rusnya tujákat a bejárat mellé, amiket utálok.
hazaérve persze megembereltem magam és előbb hajat mostam-szárítottam, bedobtam egy mosást meg csináltam kaját, csak aztán mertem leülni... (nehogy utána már ne keljek fel, ugye.) kényszeresen arra gondoltam, mennyi jó is volt a napban, sok kedves ember, megdicsérték a mosolyom, megnevettettek, hiányoltak, bohóckodtak is nekem meg a kaput is nyitogatták helyettem párszor, finom volt a kávé és meleg a szél és igazából mindenféle izgi népeket meg abszurd szituációkat meg lehetetlen tárgyakat látni kaland...
sőt, a zenészek kedvesek, a melegszendvicsem finom volt, találtam egy cuki filmet is estére... és cukilakótárs is hazaállított, bebaszcsizva, de neki még ez is jól áll (meg kölyök még, no), és az is jó volt, hogy csacsogtunk meg kimentünk cigizni.
most hulla fáradtan ülök az ágyamon, miközben fáj az is, amit a pasi művelt velem, meg az is, hogy holnap megint dolgozni kell menni.
de legalább tudom, hogy az ilyen nyavalyás napok végén is lehet találni szépet az egészben. és ha csak így lehet, talán azzal is ki fogok egyezni.
(de azért holnap legyen könnyebb napom, légyszi. bár tudom, hogy mivel itt irkálok még alvás helyett, elég lehetetlent kérek... de azért... hátha.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése