nagyvonalakban

különben a munka nem csak sok volt, fárasztó, überdurván hardcore és aztaqrva, de még rúgassuk ki nádját napot is tartottak, ahol többször is csak néztem, hogy ezt ne, el se hiszem, ilyen a világon nincs, az emberek meghülyültek a hidegtől, vagy én nem is tudom. és még csak kedd volt.

ebben a szellemben folytatódott a péntek-szombat, igaz, sokkal lájtosabban, de csak a hétfő-keddhez mérten, minden máshoz képest wtf volt az is. 

48 óra a pokolban, nagyjából.

(és nem, az, hogy közben kaptam csokit, rétest, négy ajándék kv-t, epres cigit meg rendeset is, meg sok mosolyt, együttérzést, kedvességet, mind nem tudta kompenzálni, pedig erős boldogságfaktorok...)

volt továbbá nagy családi összejövetel még előtte szombaton, kellemes hangulatban, vasárnap reggel felrongyoltam a városba, hogy barátnőzzek, és egy csudaklassz, étteremben ebédelős, mozizós, dumálós napot tartottunk, legyen még ilyen.

a hét szabadnapjain pedig kimaxoltam a plázázást.

nettó 5 óra alatt megtaláltam A télikabátot (amit tavaly többhétnyi szenvedős talpalással se...), ami olyan, mint egy álom, puha és meleg és szép és pontosan rám szabták, és még a fölösleges arany-bizbaszoktól is mentes, atyaég, egyszerűen imádom! kompromisszum nélküli csoda.

meg a tökéletes kabát alá való pulcsit, ami puha és szőrös és rejtettzsebes és cipzáros és nyakvédő-galléros és az is instant szerelem, nagyjából gondolkodás nélkül vettem meg. boldogság #2. (mondjuk az új kabátom alá max akkor kell, ha Szibériába megyek...)

meg egy testhezállós-feszülős rucit, teljesen indokolatlanul, pusztán, mert évek óta nem engedtem meg magamnak hasonlót, és hát sejtjük, hogy a hétfő-kedd után megérdemeltem. (és egy újabb filléres nyári ruhácskát, mert mint tudjuk, olyanom idén lett először, de már alakul a készlet...)

meg cicanacit, a hidegre való tekintettel, félárú fekete motoroscsizmát, amit a hugom talált nekem (mert igen, végre ráért a kishugom találkozni velem egy órát...), a musthave voltára való tekintettel,

és A tökéletes, általam megálmodott sapkát is (ilyen van, komolyan), hogy végre lecserélhessem az eddigi dokkmunkás imidzsem.

plusz kapcsoltak a telefonomra mobilnetet (amit hónapok óta nem tudtam elintézni, se sms-ben, se neten, se telefonon, ezért akkora nagy cucc), ami szintén wow! vééééégre.

szóval a szabadnapjaimon gyerek voltam a cukorkaboltban, nagyon is megérdemelten.

közben leszerveződött és megtartatott a barátnőm meglepi-szülinapja, aminek nagyon örült, aminek meg mi örültünk, szembetaláltam magam a pillangócsinálóval, és hát a végén hiába voltam tökrészeg meg holtfáradt meg dühös, mégis hazajöttem, tegnap pedig másnaposan, hullafáradtan, alulöltözötten és Niagara jellegű vérfolyamot produkálva elkirándultam egy hegyre, kézenfogva sétálgatni a talánpasimmal.

ma délig aludtam, mostanáig nyammogtam egy gyroson, összevissza írtam le az eseményeket amit lehet megbánok később, de mindegy már, és úgy döntöttem, inkább holnap hívom fel a munkahelyemet, hogy menjek-e akkor dolgozni szerdán, vagy mi lesz, tudniillik lejárt a szerződésem és még nincsen új.

nagyvonalakban erről maradtatok le.