úgy szeretném gyűlölni, úgy szeretnék haragudni, úgy szeretnék... sok mindent, csak ne ezt...
nem tudok.
még akkor sem, ha tulajdonképp egy börgerkingben szakított velem.
egyszerűen csak nem férek bele. ennyi.
valóban lehetett volna az... de nem lett. semmi belemagyarázás, önáltatás... csak a körülmények. az élet. a nap mindössze 24 órája.
még azt is tudom, hogy megpróbálta.
most erre mit lehet mondani? csak amit ismételgetett: sajnálom. sajnálom.
sajnálom én is.
hogy lehetne-e még később? üvöltözés, anyázás, bármi helyrehozhatatlan nélkül történt. de nem hiszem. nem azért, mert elromlott... nem azért, mert ne akarnánk... nem is, mert esetleg nem működnénk együtt...
lehetne. és olyan lenne. ha.
csak épp ebbe így beleszuszakolhatatlan a kapcsolatunk.
még csak nem is egy rohadt kifogás. egyszerűen a körülmények.
nem hiszem, hogy ebből bármit szégyellnem vagy bánnom kellene. se, hogy bármelyikünk tehetne róla. nem voltak visszafordíthatatlan hibák sem.
pont ettől válik olyan kimondhatatlanná, hogy nincs többé.
egyszerűen csak millió pici darabra törtem szét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése