olyan megnyugtató volt, hogy legalább ezt a hetet kitaláltam, lett mibe kapaszkodni...
erre nem beközölte, hogy ha lehet, pár napig inkább ne kommunikáljunk?
(megint, megint.)
újratervezés.
nem haragszom, eszem, amit főztem, kellett nekem szórakozni vele délelőtt...
nagyjából egy vezérfonalat követett egész nap: nem érzelmi, hanem racionális alapon döntött, ennek tükrében írogassak. (magyarul na, ez fáj, ezt ne csináld légyszi...)
plusz: lehet, hogy most rontott el éppen mindent. ezt megkaptam vagy... hát többször.
ú, ú, ú, biztos épp a békülésen gondolkodik, ú, csak pár nap és újra együtt leszünk, úúúú.
ja, nem, lóf...szt.
fogalmam sincs, mit takar ez a mondat. se elemezgetni nem vagyok hajlandó, se rákérdezni. belefáradtam, hogy találgassak, ha majd akarja, elmondja, mit kell érteni alatta...
össze van zavarodva. ez egy egyszerű jelentésű mondat, ezt vettem. valahogy majd csak kibírom máris nélküle...
mióta leesett, hogy hé, hát ez nem a világvége, nem a nulláról kell kezdenem, csak újra felvenni a fonalat, egy olyan ponton ráadásul, ami oké volt, már nem aggódom úgy. vele majd lesz, ahogy lesz.
úgyis halálra volt ítélve a kapcsolatunk ebben a formában... hogy ilyesmit újra lehet-e indítani, a hibákból tanulva, azt nem is tudom.
és miért is rettegtem annyira, hogy elveszítem őt? most, hogy megtörtént, már totál fölöslegesnek látom. ha tényleg menthetetlen a dolog, akkor úgyis mindegy, ha meg helyrehozható is és akarják is, akkor csak a lényegről vonja el a figyelmet. más opció nincsen.
szerintem nagyon klassz ember és nem hiszem, hogy valaha tudatosan szórakozott volna velem, és nem könnyű az élete, próbálja helyrehozni, megtesz és megtett minden tőle telhetőt... (ez utóbbi hozzáállást külön bírom benne.) persze hibázik is, de ettől max emberi. és nagyon szerettem, ahogy az elején működtünk, meg láttam ebben a potenciált (igazából még most is), eszméletlen vonzó számomra és úúúúgy oda tudok lenni érte... rengeteg olyan tulajdonsága van, amit nagyra értékelek, de már írtam róla eleget...
jó lett volna együtt, vállvetve a világ ellen, vele.
de ha nem, akkor se bánom, továbbra se. rengeteget kaptam ettől a kapcsolattól, csak le kell ülepednie. és ha egyszer megtörténhetett, miért ne történhetne újra, valaki mással?
asszem, az egóm kivételesen nem sérült nagyot.
a szomorúsággal és csalódottsággal meg szembe lehet nézni. már nem tűnik kezelhetetlen problémának. a magányra még nincs megoldásom, senki és semmi nem helyettesíti mellőlem a férfit... de ez is csak egy nemszeretem kötelező kör az életben, amit meg kell tanulni elviselni, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése