nagyon frusztrált

baszki, baszki, baszki.

(tudom, nő vagyok, nem kéne, de baszki.)

annyira szeretném úgy élni az életem, mint előtte, és végtelen butaságokat csinálok. mert nem látom be, hogy még nem megy úgy...

mára csomó dolgot terveztem. tudtam, hogy kb a fele fog megvalósulni, de legalább van választék, az mindig jó érzés, ha félre lehet tenni dolgokat, amikhez hirtelen nincs kedvem...

na de hogy ennyire semmit...

hazaértem, és azóta nem keltem föl az ágyról érdemben csak egyszer, csinálni magamnak egy vaskos rántottát. ennyi.

piac, kajacsinálás. ez lett volna a nagyon fontos. beharangoztam a pasimnak, hogy holnapra lesz kaja, és hát így... (sose többet nem csinálok ilyet, majd ha lesz, örüljön a meglepinek, a kudarcról meg nem kell tudnia...)

most kelhetek föl hajnalban, hogy nyitásra ott legyek, és csinálhatom kapkodva.

oké, erős vagyok, menni fog. (vagy ezzel is csak áltatom magam?)

de le volt beszélve a hugommal is egy rövid összefutás, meg a barátnőmmel az este. a hugomat még csak-csak lemondhatom, na de a barátnőm, ő olyan sms-eket írt, hogy ez lesz a napja fénypontja, meg már annyira várja, meg stb, stb, vagyis hogy nem mondhatom le.

pedig aludnom kéne.

igen, igen, alhattam volna délután, az elmúlt 5 óra itt volt rá... de nyilván úgy van vele az ember, hogy jajj, csak egy kis idő kell még, és összekapom magam, nem alhatok, mert akkor már oda a napom, akkor már tutkó semmit nem tudok kihozni belőle.

már reggel is ezért nem jöttem haza egyből aludni... mert ha elalszom, alszom délig, kajakóma és zombitempó van kettőig, heló hétfő, szia hétfő, jó hogy jöttél, kár hogy szinte nem is voltál...

közben meg itt ülök, teljesen lemerült aksival, vagy hát na, értitek. és az előbb konkrétan zokogtam fél órát a fáradtságtól. meg az elkeseredettségtől, hogy nem, ez sehogy sem fog menni, erőtlen vagyok és kész, ennyi, én nem akarok ma már sehova menni, én nem bírok. még dohányozni sem voltam kint, csak hogy értsétek, mennyire, pedig az aztán mindig megy, a legnagyobb kakiban is. (kivéve az olyan extrémitásokat, mint a kórház.) nem vagyok én még kész éjszakázni, nem bírom én a rendes tempót sem, sok volt a múlt hét, sok a hajnali kelés, sok a reggeli mászkálás... sok a koplalás is, de ha megvan vagy nagyon elfáradok, sose bírok úgy enni. holtfáradt vagyok, és ez ijesztő.

fú.

baszki.

na, ebből hogy a lópi...ba fogok kimászni?

energiát vennék, sürgősen. (ugyanitt kétségbeesés ingyen elvihető...)