csak így. ezt sem tudsz, azt sem tudsz...
persze mindennaposak a sikerélmények: mikor végre képes vagy valamit megenni nagy fájdalmak nélkül, aztán ezt is megenni, meg azt is... egyedül kimenni pisilni, egy körrel többet sétálni... az első szellentés... (bocs, de tényleg hatalmas öröm.) az első alkalom, hogy vissza mered tartani, ha mások is hallhatják... (ez meglepően sokára jött össze, addig maradt a nyilvános szégyenkezés.) először produkálni valami normálisat a wc-n... először lemászni úgy az ágyról, hogy nem jajjgatsz, csak sziszegsz... először megemelni úgy a lábad, hogy le tudd húzni a zoknid, először úgy, hogy fel tudd húzni... az első alkalom, hogy képes vagy egyedül felvenni a cipődet... leborotválni a lábad... először hajat mosni segítség nélkül... először ülni... először ülni keresztbe tett lábbal...
tegnap reggel képes voltam végre oldalt feküdni. igaz, hogy csak 5 percig, de végre!
isteni élmények...
állati türelmetlen ám az ember ilyenkor, erőlteti, amennyire meri, de az erőltetés sose kellemes élmény...
és ki kellett hagynom az első pasimmal közös kerti mulatságos meghívást. meg a sárkányfesztivált Zebegényben, az első olyan progit, amit én találtam és amire el is mentem volna...
jó, nyilván nem fért még bele, sírás lett volna a vége...
de akkor is bosszantó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése