különben az a megdöbbentő, hogy ez a srác, akivel még két hónapja se jártam, mikor hajnalban átsétáltunk az ügyeletre, beült velem a mentőbe, simogatta a hátam a váróban, kérdezett, amikor én már nem tudtam, végigvárta a késő esti műtétemet a hugommal, gyök2vel sétáltatta velem a véres-trutymós zacskót, ami a dréncső végén lógott, írt, hívott, jött.
jött, ahogy tudott, minden egyes nap.
egyszerre aggódott értem és érzett együtt és volt a hugom mellett a legmasszívabb támaszom, nem hagyta, hogy túlzottan kiboruljak vagy bepánikoljak, még akkor sem, amikor tehetetlen volt vagy kimerült vagy ijedt.
ez a srác teljes természetességgel végigcsinálta velem ezt az egészet. pedig még nem tartott 2 hónapja sem.
nekem ez sokat számít.
nekem ez sokat számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése