a múlt hét, az még nagyon szép volt, nyűglődtünk a taknyos betegséggel, nyomottak voltunk, de ebből származtattunk minden tompaságot, és a lehetőségekhez képest nagyon is jól éreztük magunkat együtt...
volt hajókázás is Rómain kajálással, hatalmas teliholddal meg cicával, kézenfogva hazaandalgással, nevetéssel, fergeteges összebújásokkal (minden náthásnak receptre!)..
cukrászda is, étterem is,
meg állatkert (ami még ex ígérete volt a diplomaosztómra, így fura mondjuk...), meg Vajdahunyad vára és Hősök tere és ilyenek,
és közös főzés (mert az étvágyam, az visszajött, tegnapelőttig), meg néztünk jó filmeket...
boldogság volt, szóval én reménykedem még, hogy ...
na.
ja, és hozzá kell tennem: elvileg tisztában vagyok vele, hogy ez még csak két hónap, hogy ő férfi és ezért másként működik, mint én, aki nő vagyok, valamint hogy "jódolgomban nem tudom, mit csináljak", mert ki van nyalva a seggem (meg is mondta: "a tettek számítanak")...
gyakorlatilag meg az agysejtjeim nagyja az orromon és a ...on keresztül távozott már a különböző testnedvekkel, szóval ne ismételgessem itt nektek magam részletekbe menően, hanem menjek bevásárolni, majd úgyis elválik*.
((*: haha, még jó, hogy válnia nem kell, akkor mennyit pörögnék rajta, hogy kellek-e tényleg...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése