a hétfő estét vele töltöttem, ott is aludtam a francba, kedden meg már annyira-annyira vártam exet haza, hogy el se tudom mondani.
hatalmas érzelmi vihart kavart a hazaérkezése meg ez az egész, totál kibuktam tőle is, magamtól is, mindentől, este, mikor jött értem hazaköltöztetni a pasim, csak annyit mondtam neki:
vigyél el innen, most.
de aztán ott volt az este további része, együtt, a reggeli egymás mellett ébredés, a kirándulós-strandolós pihenős két nap, és a ma is csak a gyerekezéssel van megszakítva (meg hogy mostanra hulla fáradtak vagyunk, mert nem tudunk aludni ebben a qrva melegben), nemsoká jön vissza hozzám és megyünk át újra hozzá, és jajjdejónekem.
közben persze semmi sem tökéletesen rózsaszín ezen a világon, így komoly nehézségek, megoldandó dolgok bukkannak felszínre, részéről a gyerekes vonalon, nekem meg olyan komplexusaim meg téves elképzeléseim vannak, hogy még, és nem is tudtam róluk (de tényleg, ezek újak), szóval vannak óriási beszélgetések, bizonytalanságok, aztán azon kapjuk magunkat, hogy hű, bármit bármikor ki tudunk mondani egymásnak, és ez milyen klassz.
szóval komoly önismereti munka is folyik itten kérem szépen.
meg rengeteg szeretgetés, természetesen.
überdurván hat rám, arra kényszerít, hogy egy csomó dolgot teljesen átértékeljek, átfogalmazzak, és nagyon intenzív történések vannak ahhoz képest, hogy simán csak szabin vagyunk...
a csillámpónik boldogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése