tárjuk szélesre a kaput

ha elhagyom a virágnyelvet, a szikár tények szerint van ez a kváziszeretőm, akiért majd' megdöglök évek óta, totál random, és akivel soha nem fogunk összejönni. és hát most sikerült túl közel kerülni. (teljesség igénye nélkül: egy pillanatig sem kérdés, hogy ez így oké-e, mert ha csináljuk, ha nem, kommunikáció szintjén rég átléptük a határokat, szóval ebbe a köztünk lévő izébe, játékba, akármibe minden, bármi szemrebbenés nélkül belefér, ha épp úgy adódik.) (amíg épp nincs stabil kapcsolatom, persze.)

(nem, nem tudom elhagyni a virágnyelvet... srry.)

#pillangócsináló (már hogy a gyomorba, már hogy értitek)

de ezt inkább hagyjuk.

ami engem érdekel, az a cuki tűzoltó, akivel van ez a valami, vagy mi. tegnap este meg ma este is írt. kitalált egy csomó klassz programlehetőséget a köv talira, Normafával, Váccal, Kopaszival... szóval halál rendben van.

és két állás mellett a szabadidejében továbbtanul, hogy építgesse a jövőjét, meg tervezget (nem álmodozik, hanem tök ríl dolgokat), elfogadó a pszichológia alapvetéseivel, hasonló dolgokat csinál, mint amik az én listámon is szerepelnek, szuper a helyesírása, valamint nem alkoholista vagy drogos vagy bármi, nem csak a gyors dugást hajtja de nem is nyálas, és még tetszem is neki. eddig ígéretes volna...

de, és itt van egy hatalmas, egy harsogó, egy qrvanagy de: egy gyerek.

ez valami, amivel nem lehet mit kezdeni, nem egy hiba, amit ki lehetne javítani, az a gyerek ott van és ott lesz és ráadásul még szereti is és az apja is akar lenni.

hajajajj, mondottam volt. nem hiszem, hogy ez jó ötlet, de jajj, egy rendes pasi, egy olyan pasi, sok éve nem is láttam élőben ilyet, már-már nem is hittem a létezésében, meg a többi akármik, és erre tessék. miért, miért, miért.

és ez az, amiért nem tudok hallgatni róla, vagy pár mondatban elintézni, kivárni, hogy merre mi van, mert igenis, ezt még most kell mérlegelni, igaz? vagy?

nem tudom, ilyennel még nem találkoztam. (még szerencse, hogy ez sem lesz randi...)