szóval

hát alkalmam se, erőm se volt írni... ugye ez a rettenet meleg - se aludni, se enni, de valami xtrém módon, néha az volt az érzésem, kizárólag cigin és kávén élek.

ezt az előző posztot még akkor, frissiben, az utolsó símítások előtt megszakította a várva várt üzenet, olyan 5-6 óra fele, én pedig lecsuktam a laptopom és belemerültem az órákon át tartó izgatott üzengetésbe... (isten áldja a viber kitalálóját...)

mert hát az a bizonyos első szex, az még hétfőn volt, ééés egyből itt is aludt, és másnap elkísért munkába, vett nekem kvt meg reggelit, míg én előrerohantam, hogy el ne késsek, és együtt elkávézgattunk még kicsit, aztán ment ő is dolgozni. totál hullák voltunk egész álló nap... amit onnan tudok, hogy nem bírtam megállni, és lesmseztem, mi van bennem, majd tulajdonképp végigirkáltuk a napot...

és ezek után képes voltam parázni tőle, hogy nem fog többet keresni, vagy nem úgy, vagy hogy valamit most elrontottam... és pörögtünk kicsit, hogy akkor most elsiettük-e és ki mit gondol meg akar...

(állandóan körbepuhatolóztuk egymást, tök kis cukik voltunk...)

tulajdonképp mióta anno először ráírtam, minden nap megy a kommunikálás... minden találkozás után jelzi, hogy akar még, minden találkozás után egyre inkább úgy érzem, hiába keresem nagyítóval a hibákat, minél többet beszélünk, annál rokonszenvesebb dolgokat tudok meg róla... és nem tudom elképzelni, hogy vetít... és amikor nincs velem, igyekszem lebeszélni magam róla, aztán ezt felülírja a következő találkozás...

jártunk a helyen is, ahol először összeakadtunk, mégpedig kézenfogva. ez a srác megfogja a kezemet az utcán... nekem ez fura és idegen... és akkor cukin mondta, hogy mindig kicsit fogja, aztán tartunk szünetet, hogy megszokjam... (és ebbe tényleg bele lehet jönni...) és ez a srác simán megcsókol az ismerősei előtt is. és hoz nekem reggelit, ha jön. és nevet rám azzal a semmihez sem fogható nevetésével... miközben csillog a hihetetlen árnyalatú szeme... és mindent, bármit meg lehet vele osztani, és még érti is, és kérdez és ő is mesél...

és cuki dolgokat ír, meg mond, és a reggeli búcsú után koradélután már kialkuszik egy soron kívüli találkozást, mert hiányzom... és továbbra is meg akar ismerni... és andalogni, csavarogni, ide menni, oda menni...

szóval:

aww....

de tényleg.