can't wait

jómúltkor lementem a törzshelyre és nem volt ott senki, úgyhogy elővettem a telefonomat, netezgettem. aztán mellém keveredett a pultos egy haverja - nagy volt a forgalom, csak ácsorgott ott... nekem volt egy üres székem, felajánlottam. nem társaságot vadásztam, hanem tudjátok: kicsi tér, sok ember... alap jófejség.

aztán mégis szóba elegyedtünk... és hát emlékezetes élmény lett belőle.

megvan, mikor úgy érzed, hogy van valami? nem tudni, mi, mert semmi flört vagy hasonló, csak hogy valami. 

fel is tűnt és jól el is meséltem cukilakótársnak, barátnőnek, családnak: volt egy férfi, akivel lefutott a "milyen lehet az ágyban, hogy mutatnánk az oltárnál, szépek lennének-e a gyerekeink" program.

az első férfi szakítás óta, akinél, pedig rengeteggel találkoztam már.. (végre. ezek szerint gyógyulok.)

emellett kellemes volt a beszélgetés, helyes a pasi... és  - ami a legdurvább - sütött róla, hogy ő egy olyan rendes fajta srác. tudjátok... aki nem alkoholista, nem link...  igazi üdítő színfolt, mivel amúgy simlisekkel vagyok körülvéve...

megbeszéltük, hogy majd úgyis összefutunk... de nem fogunk, hiszen ő nem jár oda esténként.

nade. pénteken megártott kissé az alkohol, így szóba hoztam a pultosnak egy mondat erejéig. neki pedig, aki folyton humorizál meg vigyorog, hirtelen komolyra változott a képe. jól meg is ijesztett, ez évek alatt egyszer sem fordult elő.

hogy igen, hallotta, hogy jót beszélgettünk és kedves meg helyes vagyok... és hogy szerinte rá kéne írnom a srácra, megadja a számát... ez a 21. század, nem lenne gáz...

komolyan?! mivaaan???!!

pár óra és deci bor után aztán mégse tűnt olyan ördögtől való ötletnek, végülis dumálni csak lehet, nem jelent az semmit, meginni egy kávét vagy hasonló... a pultos újból komolyra váltott, mindenféle elérhetőséget leírt és ilyeneket mondott, hogy de ő rendes srác ám, és moziba fog hívni meg ilyenek, ne lepődjek meg...

újabb wtf. hát hogy ki mondta, hogy ebből lesz bármi, vagy meg hogy na hát értitek. 

ez így annyira fura volt...

és egész napos vívódás után tegnap este képes voltam tényleg ráírni. és izgulni, hogy válaszol-e egyáltalán, jó számot kaptam-e, hülyeséget írtam-e, minek fog nézni, hogy csak így megkerestem... meg tipródni, hogy ugyan, miért nem jutott eszembe az én számomat megadni a közös ismerősnek, hogy ha érdekli, majd keressen ő. 

(minden józan érv ellenére valahogy egyértelműnek tűnik, hogy érdekli -  közös ismerős miatt is, meg a beszélgetésünk után is, esküszöm, bennem maradt ez a "volt valami" érzés, csillogott a szeme és és... magátólértetődőnek tűnik.)

de biztos tutyimutyi, azért kellett nekem ráírnom. vagy valami még nagyobb gáz van vele. és csóró is... tűzoltó, a tűzoltók csórók... meg hamar le is amortizálódnak... meg alulműveltek és nem túl okosak... és nem jár bulizni... dögunalmas figura lehet... meg én is szét vagyok esve és lesoványodva... ha valakinek ez megtetszik, attól mit lehet várni az életben? ....   bla...blablabla....

és erre válaszolt. a cuki tűzoltósrác. akivel amúgy nagyon szép gyerekeink lennének, mert irtó helyes, és kedves és érdekes és érdeklődő... és még rendes is... jajjnekem... tiszta izgi, nem is értem magam. vajon lesz ebből újabb találkozás?

nem tudom, mi a frász ütött belém, mint valami csitri... közben meg fülig ér a szám...