perfect time

szóval hazahaza utaztam, váratlanul és viharos gyorsasággal, ahol is kezdetét vette egy tegnapig tartó masszív nyaralás...

a következő megterhelő programokat váltogattam:

csirke- és kertszemlélés. családi kutyasétáltatás. nagymamázás. madárcsicsergés-hallgatás. napfénnyel hajat szárítás. hatalmas közös kajálások. borsófejtés. barátnőzés. eperszedés. gyógyteázás. testvérlátogatás. kiscica-simogatás. az érzés kedvéért biciklizés. hugica-ölelgetés. egyfolytában beszélgetés mindenkivel. feltankolás szeretetcsomaggal a visszautazáshoz. szandálvásárlás.

szóval kicsit újból gyerek voltam, akinek örülnek, akire főznek, akit elhalmoznak minden jóval. az egyetlen, ami a "helló nyár, kislány vagyok újra" hangulatból kimaradt, a fagyizás. az úgy nagyon adta volna magát, de beláttam én is, hogy túl sokba kerülök, egy közös már nem fog beleférni, egyedül meg nem olyan...  erre utolsó nap a barátnőm, akivel úgy tűnt, nem tudunk találkozni, aztán mégis a lugasos-árnyas teraszukon kötöttünk ki egy lopott órácskára, és aki csodás vendéglátó, mivel várt? 

 

life is my best friend.