2015. március 22., vasárnap

piros kislámpa

egyébként azóta kitakarítottam ( a wc állapotán soha sem fogom túltenni magam... 2 szivacs és egy pár gumikesztyű veszett az ügyért..) és nagyjából ki is pakoltam, a szoba teljesen átrendezve, a fehér kislámpa helyett piros van és imádom..

és már nem kocsmázom minden este (csak minden másodikon), 

és azok után sem hívom kétségbeesve exet, hogy fogadjon be pár órára, 

hanem hazajövök, mint a jókislányok. (igaz, hogy néha csak reggel 5-re, de na.)

(az elmúlt évben összesen nem ittam ennyit, mint ebben a két hétben. az elmúlt öt évben nem bírtam ilyen jól a piát, mint most. az elmúlt tíz évben sosem segített ennyire pozitív irányba a kocsmában tartózkodás, mint. az emberek. a helyek szelleme... a minden.)


sírni főleg nyilvános helyen szeretnék, és akkor is mindig összefutok valakivel, vagy épp dolgozom és na. kivéve az első kocsmázós éjjel.
na, akkor ahogy elváltam a mindenkitől, felhívtam exet,  hogy mehetek-e, leraktuk, és én csak zokogtam és zokogtam, keresztül gyalogolva a "bulinegyeden", várva az éjszakait, ülve az éjszakain, sétálva exotthonig, belépve az ajtón, satöbbi. legalább egy órán át - kizokogtam a lelkemet is. végre.




azt gondolom mondanom se kell, hogy mivel nem kiléptem a komfortzónámból, hanem konkrétan megsemmisült, több új behatás ért, mint... hát jó sok éve.

és folyton fáj, és állandóan nehéz. de attól még sajnos kell.

2 megjegyzés:

  1. Most tudom, hogy borzasztó, de nagyon ügyes vagy, és ez, ami most van, ez mind így van jól, nem úgy, ahogy vele volt. Az nem jó komfortzóna volt, és majd megtalálod az újat. Ez a sok szar mind kell most, hogy felnőjél, és megtanuld, hogyan kell irányítani az életedet, és hogy kialakítsd, ahogy neked jó. Nekem kétszer volt eddig ilyen nulláról kezdős, nagy szakításos történetem. És én az ilyen helyzetek után tanultam meg egy csomó mindet, hogyan kell csinálni a dolgokat önállóan, úgy, hogy senki sem segít, és nem mondja meg, hogyan kell. És irtó büszke vagyok, jó érzés, hogy megy egyedül is. És most pont ezen az úton jársz te is, és tudom, hogy nagyon nehéz, de hidd el, nagyon sokat fogsz épülni belőle, és lesz majd olyan, hogy tökéletesen jól fogod magad érezni egyedül, függetlenül is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez pont valami, amit úgy irigyeltem belőled, de most látom, mennyire nem ingyen adják...

      Törlés