így jártam

hajnal van, és meglepő módon az életemről gondolkodom. 

hogy mennyire üres. ez persze nem igaz így, de ugyanazt a forgatókönyvet nyomom évek óta: kampányszerű erőfeszítések, utána brutál kimerülés. 

mindig azt hiszem, mennyivel érettebb vagyok és hogy sokkal jobban kézben tartok mindent... hát nem. 

kacc-kacc. kacckukac. 

szóval biztos van ilyen időszakom is (kampányszerűen, ójeee), de alapvetően nem változott. egyszerűen képtelen vagyok tartani a hőn áhított harmóniát, kiegyensúlyozott erőbeosztást. valamiért elhitetem magammal, hogy nem is így van, hogy minden szuper, ez most csak egy átmeneti hullámvölgy - aztán jobban belegondolva MINDIG ugyanezt mondom magamnak, minden héten. nanemár. 

amikor dolgozom, nem alszom el időben. (sőt, sosem.) emiatt hulla leszek a hét második felére, tulajdonképp túlélésre játszom. hétvégén kómás állapotban szembesülök az élet hétköznapi oldalával: takarítani, mosni, mosogatni, bevásárolni, főzni kéne, csinálni ezeket a profán, idő- és energiarabló dolgokat. de annyira fáradt vagyok... mindig.

mire megcsinálom őket - mert persze órákig nyújtom, húzom - ott egy újabb vasárnap hajnal, amikor még ébren vagyok, valamiért, még el sem kezdődött a hét, máris elbaszarintottam. se nem pihentem, se semmi izgit nem csináltam, küzdelmem végeredményét sem tudtam élvezni, jön egy újabb hétnyi romhalmozás... rémesen demotiváló.

annyi mindenfélét szeretnék csinálni, folyton rinyálok, hogy nincs időm rá. aztán ha van, akkor sem csinálom, mert kábultan ülök a tv/gép előtt, vagy nyomkodom a telefonomat, legalább a mások életét hadd bámuljam már kicsit...és időben aludni menni? ugyan kérem...

szabadidős program kicsi párommal együtt csak itthon. szex, bújás, közös kajálások, főzés, takarítás, stb... megnézünk egy filmet. vagy csak tvzünk. vagy csak ő tévézik én meg vagy nézem, amit néz, vagy nézem, ahogy játszik, vagy netezgetek, a lakást csinálom, elugrok elintézni amit kell, ilyesmik.

de hogy hol vagyok ebben én, rejtély.

azt hiszem, pöppet depressziós vagyok most.

viszont. globálisan nézve: elkezdett mindenféle megváltozni. korábban csak a vágyak voltak, bűntudattal, aztán jöttek a tervek, elnagyoltan, alkalomszerűen... egyre jobban körvonalazódtak, míg végül nyökögve, rengeteg kudarc ellenére elkezdtek megvalósulni. naná, hogy nem hittem már benne, de így, egy év után elkezdtem megnyugodni. látok már egy ívet a nagy egészben. és azt hiszem, ez egy folyamat, ahol elérkezett az idő a következő szakaszba lépéshez. depresszió ide vagy oda.

úgy tűnik, végre megint beáll majd egy alap biztonságérzet, ami nagyon hiányzott az elmúlt, kaotikus hónapok után. az van a fejemben, ettől jobb lesz. kinéz egy fix állás ugyanis.
szóval úgy döntöttem, szépen megpróbálkozom a kampányszerűség felszámolásával is. ezennel újabb pont kerül fel a listámra.

hát legyen.