annyi minden van, és közben a fontos nagy látványos dolgokban annyira nincs semmi, az idő meg csak rohan és nem tudom utolérni magam, és nem találok kapacitást még átgondolni, megfogalmazni próbálni, bepötyögni se ...
lesérült ugye a lábam...
kinlódtam vele...
rendszert váltottunk...
dolgoztam felfele...
végre van értelme a közélettel foglalkozni, teszem is én is...
kapaszkodni törekedtem visszafele kitartóan oda, ahol a nagy szétesés előtt voltam...
továbbra is barizgattam emberekkel, társasoztam, nemrég végre újra tekertem, majd kirándultam is...
rendületlen próbáltam rendezni a lakást...
kálváriát jártam a sportruha-vásárlással...
kínkeserves ffihiányomban abszolút nemjó szükségmegoldásokkal éltem.
szenvedek tőle. a hiányoktól viszont jobban, sehogy se jó, utálom.
sok mélypontom volt, azokból különösen, hogy "nemmegy", meg hogy sehol senki, és de hogy engem amúgy sem lehet szeretni, még én magam se tudom elfogadni-elviselni magam.. (és így aztán meg biztos nem vagyok méltó, és ... blablabla.)
amint kicsit újraindult a lábam (már majdnem) rendes használata, egyből kezdett visszaállni az is jobban, hogy működöm... őrület, mennyire tényleg szükségem van a biciklizésre és szabadban levésre-menésre, de a testem még most se tudja lekövetni a mértéket.
sajnos lehet, hogy épp most rontottam el megint, mert tegnapelőtt véletlenül letekertem 80+ (a gemini szerint egészen pontosan 96) km-t... (absolute personal record! 20 kör, míg korábban 14 volt a leg, az is a sérülésem előtt.) majd tegnap még rátekertem 2 órát, mert az időjárás megengedte, és mert iszonyat kellett...
erre amúgy elmondhatatlanul büszke vagyok.
napok óta van egy legyem, halálba idegel, hogy a világért nem akarja elhagyni a lakást...
esik.
ez most random skicc lett köbö. nyilván ezer más dolog is volt. igyekszem visszatérni, mindenhogyan, mindenhova.
Szia, lehet én lemaradtam valahol, de hogy tudod finanszírozni az életet munka nélkül? Közben lehet van már munkád, csak én átolvastam azt a részt :)
VálaszTörlésez előző vagyok csak ez lemaradt: nem turkálni akarok a zsebedben, csak annyira drága az élet, hogy elképzelni nem tudom bevétel nélkül ezt hogy lehet menedzselni.
VálaszTörlésna vajon hogy ... "nyilván nem gyalog"
TörlésTök normálisan kérdeztem, de OK, te tudod
TörlésMost ebből tudni kéne a választ? Lemaradtunk valamiről? Bocs, ha igen.
VálaszTörlésna jó, ne már, egyszerűen csak már rég elfelejtettem, h ide pont nem válaszoltam ... a szüleim tartanak èletben jelenleg, addigis, míg összekaparom magam eléggé az újra-felnőttműködéshez.
VálaszTörlésmeg amúgy azt is megtehetném, h érzékeny kérdést válasz nélkül hagyok, nyilván.
VálaszTörlésNekem is fura volt a válaszod
VálaszTörlésEnnél még érzékenyebbekre is kedvesebb volt a reakciód
lehet, akkor benne volt minden a témához kapcsolodó érzésem ... meg valahol jobban belegondolva azt ereztem, ezer éve írom, mennyire frusztrál, h "nem megy, nem működöm, nem tudom megoldani ezt a kérdest", h szégyellem, és még csak "meg sem tudom magyarázni másoknak", mert mindenki, magam szerint is elfogadhatatlan, h nem dolgozom,
Törlésszóval hogy mindez csilliárd módon le lett írva itt, és hogy mekkora nehézség nekem és erre vki így belekérdez és asszem durván tapintatlannak éreztem
Ezer éve olvaslak, de a sorok közötti rébuszokból nem vettem ki, hogy ez a munkára vonatkozik : “nem megy, nem működöm, nem tudom megoldani ezt a kérdest". Szimplán érdekelt, h ezt hogy tudod megoldani. Semmi ítélkezés nem volt bennem és szerintem nem is úgy kérdeztem …
Törlésvaloban nem ugy kerdezted, bocsi, ez már az en értelmezési keretem volt
TörlésLehetne kérni fogyatékossági/rehabilitációs támogatást. Az pont erre való, ha az ember nem tud dolgozni. Nem sok, de annyit sem kell a szülőktől elkérni.
VálaszTörlésnincs meg még a papírom
Törlés