marha nagy pipa

 no, hát ez a vizsgaidőszak is letudva. (az egy "nem készültem, de a többiek áthúztak magukkal" négyesen kívűl csak ötösökkel ráadásul.)

(ők dumáltak rá, hogy úgy is tudjam le velük, ha nem volt időm rá, haladjunk. de minden másra már készültem, mert az nagyon rossz élmény volt, nem szeretek gyenge láncszem lenni, szégyelltem a "hozzá-se-tudtam-szagolniságot" nagyon.)

még átmeneteltem egy zsúfolt másfél héten, valahogy, és most érzem igazán, hogy hónapok óta lógok magamnak a pihenéssel.

pláne, hogy frontok, pláne, hogy megjött.

(tegnapelőtt pl fél3kor hazalógtam a melóból, lefürödtem, és bedőltem az ágyba egy órára, pedig amúgy nem is tudok nappal elaludni.)

szóval most, a heti home office boldog kezdetén aludtam fél10-ig és azóta is az ágyban hesszelek, csak ittam mellé egy óriási kakaós-kardamomos tejeskvt.

megfájdult a fejem a telefonbámulástól, úgyhogy sajnos itt a vége, pedig ellennék egész nap ennyivel most.

de hát nyilván a szakdolgozat átível a vizsgákon is, meg most, hogy némi pánik és tortúra és szerelő után újra tudunk mosni, vár még mindig vagy tíz adag, és takarítani, pakolni meg hajat mosni meg bevásárolni se fog helyettem senki, a pasi folyamatosan munkában, az új melótól sokkal fáradtabban, mint valaha, holnapra az ügyvédre is készülnünk kell*, és persze szorgalmasan ömlesztenem kell a vérem is kifele, 

szóval megyek tényleg.

a világ összes szabadidejét szeretném úgyis, azt érzem...

((*: pláne, hogy anyuka nyilván kihasznál minden lehetőséget - így, amikor mondta neki a pasi, hogy hát el lett nézve ez a páros-páratlan hét dolog (kollektíve), és vissza kell fordítani, és akkor most kettőt lehet a gyerekkel és csak a harmadik lesz apás hétvége,

szóval akkor lenyomott egy standupot, hogy jajj, most mért akarjuk visszafordítani, mi sose a gyerek érdekeit nézzük, neki az lenne a jó, ha megszokná, hogy fixen kéthetente a rendszer.

kicsit fura volt ez azután, hogy előtte pont ő bontatta szét kétfele azt az ominózus láthatást erőszakkal, ugye, amúgy valóban jól megkavarva szegény gyereket.

ja, és valamiért nekem kezdett el magyarázni megint, hogy mert én mindig jövök a törvénnyel, pedig. mintha én találtam volna ezt ki. aha.))

hol vagyok (tldr nyifogásnak tűnő nem nyifogás)

itthon. még decemberben beindult a csinálnikell-taposómalom, és azóta is... hát ... csinálom.

igaz, heti kevesebb napban, de megszakadós hülyeséges a meló. munkás volt a karácsonyokat csinálni. vizsgázós-beadandózós suliidőszak van. gyerekezések, gyerekes botrányok és megoldandók. pasinak erős munkahelyi krízis és váltás. még a mosógép is félig-meddig elromlott. ilyenek.

kb a belem kilóg,  hogy anyám szavajárásával éljek.

a másfél hetes ünnepi időszak alatt is pl volt össz 3 napnyi pihenésem, részletekben. szóval azóta is brutál kimerültnek és túlterheltnek érzem magam, hiányzik, hogy legyen hétvége vagy rendes pihenőnap, bár talán már jobb, a héten már nincs túlfeszített hajrá. (mondjuk még lehet...)

a stressz, az kábé égigér, alig mozdulok ki, nincs főzés, rosszul eszem-alszom, reggelente instant gyomorgörcs értesít, hogy megint kelni kell. rengeteg energia megy el arra, hogy kézben tartsam a szorongásom, jól lélegezzek, egyáltalán magamhoz térjek és ne essen le az állkapcsom a befeszüléstől meg ne essen szét az agyam.

sosem látott módon mállik az arcom az ekcémától és a fejbőröm is sebesedésig ledobja magát minden hajmosás után. (wtf.) tán a hajhullásom javult kicsit, de olyan xtrém volt, hogy onnan nem volt nehéz.

de persze most se időm, se energiám ezzel foglalkozni, csak kenegetem és próbálom túltenni magam rajta. 

érdemi szociális élet (ami nem tiszteletkör, gyerek, munka- vagy tanulástéma, tehát nem funkcionális) - szinte semmi. (még covid-időkhöz képest se.)

szex - az meg miaz.

a pihenő stratégiáim is rosszak, mert a telefont nyomkodom (chat és szakmai csoport, érdekes cikkek, blogok, de csak futtában), vagy filmezünk a pasival, csak az a néhány séta próbálja ellensúlyozni a mindent. (a mozgás bevezetéséhez sincs erőm, semmi újdonsághoz, ami nem a konkrét aktuális célfeladat.)

egyszer mondjuk majdnem kirándultunk, de végül csak a decathlonban voltunk meg ebédért valami büfében, aztán csak feküdtünk az ágyon, és jólesett.

ezt a hetet kell még tutira nagyon meghúzni, aztán elvileg egy nagy szegmenssel könnyebb lesz - szombat reggeli vizsgám, helló.

drukkoljatok!