szociálisan önmeggyilkolva

tán így, ezzel a nem is helyes formulával tudnám kifejezni, hogy érzem magam. nehéz, hogy a baráti-jósmerősi körben nemigen félnek (aka nem is foglalkoznak ezzel az egész korona dologgal kb), nehéz (megint) megnemértettnek, különcnek lenni, és nehéz kimaradni.

nem volt jó érzés nemet mondani a hétvégi bulikázásra, nem volt jó érzés tudni, hogy mind együtt voltak, nélkülem, nem jó érzés a félmondataikon érezni, hogy amit ott megosztottak, arról nagyrészt nem tudok majd.

nem volt jó, amikor nyáron bent a melóban kinevettek a maszkért és nevetgélve köhögést mímeltek. 

és nem volt jó tegnap, amikor nem értették, mért nem ülök le a mini kisasztal mellé ebédelni máshoz, mikor egy méteren belül lenne a maszk nélkül szuszogó, táplálkozó fejünk. nem volt jó meghallgatni emiatt, hogy aki fél, az nem is él, megfosztja magát az élettől, és úgyis mind elkapjuk majd, akkor meg...

nem jó érzés, hogy amikor kiakadok, hogy nem mondják el az ilyen érintkezéses dolgokat, meg hogy két napra a találkozásunkra már beteg valaki, de csak két hét múlva szól, akkor azt mondják, kár volt egyáltalán elmondaniuk, mert azzal, hogy nemtetszésem és felháborodásom fejezem ki, túlreagálom, meg ráparázok, meg aki fél, az nem is él, és úgyis mind elkapjuk, akkor meg blablabla. (mint valami rossz szlogen, komolyan.)

nem volt jó a suliban, hogy az egyik csaj következetesen kilógatta az orrát a maszkból, azután is, hogy szóltak neki, a másik meg lehúzta a textilt a tüsszentéshez (és telibe hapcizta a barátnòjét az okos).

nem volt jó, amikor szorosan körbenülős interaktív nap elején a tanár azzal kezdte, hogy nyugodtan levehetjük mind a huszan, úgyse ellenőrzik, és ez csak kb 6-unkat zavart volna, és nem volt jó, hogy ebből a hatból is csak kb 3-an mondtuk, hogy nemoké, ha a többiek leveszik és csak rajtunk marad.

nem jó, hogy pont levelezőn is kötelező leutazni, ott ülni napokat összezárva, még ha maszkban is. 

nem jó meghallgatni, hogy túlreagálás és túlfélés a távolságtartásra törekvés és a (minimális) óvintézkedések betartása.

rossz érzés nem találkozni emberekkel. rossz érzés kihagyni eseményeket, élményeket, közös élményeket. lemaradni, kikopni.

rossz egy csomó minden - mondjuk annyira félni, mint én teszem, szerintem az pont nem.

de na.

hányinger

no hát. mintegy mellesleg megtudtam, hogy a kishugomék szombat óta elsődleges kontaktjai egy (azóta) igazoltan covidosnak, aki délelőtt még egy hosszú közös séta után (elmondásuk szerint csak) fél órát dumcsizott velük a konyhájukban,

délután meg, amíg ők anyánknál voltak, otthon feküdt már betegen.

ésss az hagyján, hogy ezt mintegy mellesleg tudtam meg ma, miután apám (aki ugyan pont nem volt ott, de hát amúgy anyámmal él, szóval) is egy jó fél órát ült az irodámban, maszk nélkül, mondván, szombaton úgyis találkozunk egy ilyen szűkcsaládi-szülős-tesós ebéd-temető tripen,

(nem, nem fogunk, és bizony ki vagyunk akadva, hogy ezt így hogy, és tán szólni kellett volna, mindannyiuknak, kishugoméknak se arra várni, karanténba teszik-e őket hivatalosan vagy se - wtf),

de hogy így egyébként a rendszer és a munkáltatók meg mindannyian kapják be. mert hiába szólt hugom a munkahelyén, holnap igenis be kell mennie. érettségit felügyelni, mert hogy tanár.

mondván: "ha mindenkit kivennének, aki találkozott koronással, nem lenne, aki dolgozna".

wtf.

további wtf még, hogy a többi elsődleges kontakt jó nagy része megkérte a beteget, hogy hallgassa el őket az ántsz (vagy minek hívják) előtt, ha kérdezik.

ugyanezen emberek viszont elvileg szóltak azért a munkahelyeiknek, és mégis ugyanúgy menniük kellett dolgozni(!!!). wtwtf.

illetve további elkeserítő wtf-unk még, hogy bár a teszteredmény (nagyonprotekcióval) már vasárnap este megvolt, nemhogy a kontaktokat, magát a covidost se kereste a kutya se.

igen. 

kishugom érvelése szerint amúgy most vagy elkapták, vagy nem, eddig bajuk nincsen, és bárhova is megyek, hasonszőrű emberekkel érintkezek, akiknek ugyanígy be kellett menniük dolgozni, csak nem tudok róla, szóval kb így nem is értette, miért hagynánk ki emiatt a családi talt és miért vagyok dühös.

közben meg egy kollégám, akit nagyon kedvelek, múlt héten szintén pozitív lett, és ma kórházba került vele.

(hosszabb szabin volt előtte, szóval nem azért... de mellkasszorító a tudat.)

agyrém ez az egész így, komolyan.

kicsit beleolvastam a hírekbe

abortusz-törvény, covid-korlátozások elleni zavargások, háború?

mi a jóisten történik a világban, de tényleg?

a cipőkálvária bonyolódik

szokásos cipőkeresős időszakom élem. tudtam, hogy ez jön, hiszen minden csizmámtól könnyes búcsút kellett venni tavasszal... egy àtmeneti, egy könnyen és egy durván bélelt volt a repertoár, szigorúan alacsonysarkú, bővebb fazonú, és még a megfelelő szárhosszra is van egy szűk intervallum, hogy egyszerű legyen. ez önmagában is kihívás szokott lenni.

ám most! nem elég, hogy szűk a keresztmetszet és hogy épp nem ilyen a divat, tehát alig jön szembe egy-egy esélyes itt-ott, még egy újabb rejtélyes trend is felütötte a fejét (és kezd elharapódzni): a lecsapott orrész.

vagyis hogy a csizmák eleje jobban keskenyedik, mint eddig. konkrétan "levágták" azt a részt, ahol amúgy a kislábujj szokott lenni.

hesteg nemértem.

csomót gondolkodtam, hogy vajon az én lábam változott-e meg ennyire (tudjuk, hogy nőtt egy számot, valszeg a laza szalagok miatt), de hát vizuálisan is olyan másnak tűnnek, mint korábban.

meg az egyik üzletben próbáltam még 'keskeny lábra' címkés dolgokat is, és azok közül is bizony jó lett volna néhány ebből a szempontból, pont olyan formájúak, mint régen. (azok "csak" más szempontoknak nem feleltek meg, haha.)

szóval arra jutottam, nem képzelem és nem egyéni változás.

rendeltem egy csak online elérhetőt, úgy tűnt, pont ilyet keresek. úgy ezerszer megnéztem a fotókon, hogy tutira, biztosan oké legyen...

ésss: kibontottam, és már láttam, hogy basszus. 

(visszanéztem: pont olyan szögből nem tettek fel fotót, hogy igazán látsszon a lecsapottság.)

szomorú vagyok, és dühös, mert hát ennek alapból annyival egyszerűbbnek kéne lennie, erre most akkor még ez is...

szóval:

honnan a manóból lesz így nekem csizmám, legalább egy őszi?

másrészt: senki másnak nincs kislábujja?!?

vagy behajtják a talpuk alá? vagy ha nem,  akkor ők eddig harangoztak a cipőjükben, ... vagy mi a fene?!

(és ez így marad-e mostmár, ugye.)

update

na, a gólyaavató koronapartikat először még átrakták külső helyszínre, majd végül ma lefújták.